| - Fehérrel
festeni - Betűket kellene
írni az égre,
Fehérrel festeni a kékre...
Követni eltűnő álmokat,
Kisimítani az égi ráncokat,
Mezitláb menni szivárványon át,
Lenni távoli pont, mi biztos,
Tükröződés, mi bizonytalan,
Lenni jel, a jeltelenségben,
Tenyérben végtelen vonal,
Lenni hajnali derengés,
Pacsirta hangja rét felett,
Felhőkig szállni végül,
Betűket kellene írni az égre,
Fehérrel festeni a kékre...
- Csak becsukott szemmel -
Ha
kinyitod elszáll,
Ha hallgatod néma,
Ha vagy, ő nincs,
Ő is te vagy.- Jó volna -
Parányi fehér lelkek
szállnak felém az égből,
Fülembe súgnak, csiklandozzák az arcomat,
Továbbszökött az ősz, észrevétlen...
Jó volna parányinak lenni,
Jó volna fehérnek lenni,
Jó volna szállingózni,
Jó volna suttogni,
Jó volna lenni !
- Lent és fent -
Lent és fent és fent és lent,
Száll a hinta felhők alatt,
Száll a hinta felhők felett,
Száll a száll a száll a hinta,
Eddmegleves palacsinta...
|
- Színes
szavak - Meggy - piros vér,
Tenger - kék szem,
Friss hó - fehér
lélek,
Vak ember - fekete világ,
Lányok ruhája -
sárga virág,
Végtelen gondolat
- zöld mező.
- Pillanatkép -Még lassúak a
dallamok mögött ébredő szavak,
Az éjszaka ráncait félve simítja a reggel,
Kihunynak a fények az álmos szürke kéken,
Távoli világok ígérete tűnik tova.
Dohányfüst és
tömény kávéillat lebeg,
Az összenőtt szemű emberek felett.
Színes ruháját próbálja már az ősz,
S látszanak a szomszéd leheletek.
-Tükör -
Mifelénk mindig olyan
észrevétlenül jött az este.
A nap eltűnt a hegy másik oldalán, az 'esthajnal'
hunyorogva tűnt elő a szürkéskék semmiből,
vele a csend, a fények, aztán a többi csillag.
Az égbolt örök, rajta a csillagok, milliónyi
fényes tükör, felnézünk rá, megcsodáljuk,
s benne viszontlátjuk önmagunkat,
apró darabokra hullva szét.
- Akkor nem vagyok
itt -
Amikor az égre lopózik az "esthajnal",
Amikor zümmögni kezd az oszlopláb,
Amikor az utolsó vonat is elmegy,
Akkor a földre szállnak az angyalok,
Akkor visszafelé indul az idő,
Akkor a fák is összehajolnak,
Akkor nem vagyok itt. |
