Fehérrel festeni

Betűket kellene írni az égre,
Fehérrel festeni a kékre...

Követni eltűnő álmokat,
Kisimítani az égi ráncokat,
Mezitláb menni szivárványon át,
Lenni távoli pont, mi biztos,
Tükröződés, mi bizonytalan,
Lenni jel, a jeltelenségben,
Tenyérben végtelen vonal,
Lenni hajnali derengés,
Pacsirta hangja rét felett,
Felhőkig szállni végül,

Betűket kellene írni az égre,
Fehérrel festeni a kékre...

Csak becsukott szemmel

Ha kinyitod elszáll,
Ha hallgatod néma,
Ha vagy, ő nincs,
Ő is te vagy.

Jó volna

Parányi fehér lelkek szállnak felém az égből,
Fülembe súgnak, csiklandozzák az arcomat,
Továbbszökött az ősz, észrevétlen...
Jó volna fehérnek lenni,
Jó volna szállingózni,
Jó volna suttogni,
Jó volna lenni !

Lent és fent

Lent és fent és fent és lent,
Száll a hinta felhők alatt,
Száll a hinta felhők felett,
Száll a száll a száll a hinta,
Eddmegleves palacsinta...

Színes szavak

Meggy - piros vér,
Tenger - kék szem,
Friss hó - fehér lélek,
Vak ember - fekete világ,
Lányok ruhája - sárga virág,
Végtelen gondolat - zöld mező.

Pillanatkép

Még lassúak a dallamok mögött ébredő szavak,
Az éjszaka ráncait félve simítja a reggel,
Kihunynak a fények az álmos szürke kéken,
Távoli világok ígérete tűnik tova.

Dohányfüst és tömény kávéillat lebeg,
Az összenőtt szemű emberek felett.
Színes ruháját próbálja már az ősz,
S látszanak a szomszéd leheletek.

Tükör

Mifelénk mindig olyan észrevétlenül jött az este.
A nap eltűnt a hegy másik oldalán, az 'esthajnal'
hunyorogva tűnt elő a szürkéskék semmiből,
vele a csend, a fények, aztán a többi csillag.

Az égbolt örök, rajta a csillagok, milliónyi
fényes tükör, felnézünk rá, megcsodáljuk,
s benne viszontlátjuk önmagunkat,
apró darabokra hullva szét.

Akkor nem vagyok itt

Amikor az égre lopózik az esthajnal,
Amikor zümmögni kezd az oszlopláb,
Amikor az utolsó vonat is elmegy,
Akkor a földre szállnak az angyalok,
Akkor visszafelé indul az idő,
Akkor a fák is összehajolnak,
Akkor nem vagyok itt.