Olaszliszka kultúra, festő, szobrász, helytörténész, események

Olaszliszka, Kossuth ház, Kossuth Lajos gyermekkora, fiatalsága, Kossuth történet

Állandó kortárs magyar képzőművészeti kiállítás az olaszliszkai Kossuth emlékházban, Esze Tamás út.3., emlékhely, szobor

Ha Kossuth Lajosnak a neve felvetődik Olaszliszkán az idősebb emberek körében, rögtön hozzáteszik, hogy Kossuth Lajos Olaszliszkán született. A következőket mondta el a kocsis: A Kossuth házaspárt Újhelyre vitte, egy megyegyűlésre, a gyűlés végeztével hazafelé indultak. Haza Monokra, csak Liszkán keresztül tudtak eljutni. Amikor elhagyták Sárospatakot, a várandós mama jelezte a férjének, hogy szülési fájdalmai jelentkeznek. Akkor parancsot kaptam Kossuth úrtól, mondta a kocsis, hogy 'hajts, ahogy csak bírsz!' Néhány perc alatt Olaszliszkára érkeztünk, ahol Kossuthné asszonyt letettük az édesanyai háznál és azon a délutánon megszülte kisfiát. Később, néhány nap múlva, vitték haza Monokra, most már a szülői házba az újszülöttet, ugyanis itt Olaszliszkán nem tudták megkeresztelni, mert a Kossuth család evangélikus vallású volt. Hivatalosan Kossuth Lajos 1802. szeptemberében a Zemplén megyei Monokon, egy birtoktalan kisnemesi családban született. A születésének pontos napja nem ismert, mert az anyakönyv egy tűzvész során elégett. A családi szájhagyomány szerint szeptember 19-én látta meg a napvilágot. Édesapja ( Kossuth László ) büszke volt a família nemesi címére, de ő már hivatalban dolgozott a fizetésért. A fia születésekor az Andrássy grófok birtokaihoz kapcsolódó ügyeket intézte. Édesanyja ( Weber Karolina ) Olaszliszka postamesterének volt a lánya, akinek családja szintén rendelkezett nemesi címmel.

A Kossuth család 1803-ban Olaszliszkára költözött. Kossuth Lajos itt töltötte gyermekkorát, fiatalsága, ifjúsága kezdeti emlékei ide kötötték, itt élt 1808. februárjáig. Anyja gondoskodása és négy húga mellett nevelkedett iskolás koráig, játszótársai a helyi jobbágyok gyermekei közül kerültek ki. ( Mikszáth Kálmán: Különös házasság c. regényében is feltűnik Olaszröszkén a talpraesett Kossuth Lajoska ) Ezután Sátoraljaújhelyre költöztek, ahol a gyermek, majd ifjú Kossuth, a két osztályos elemi iskolai és a hat osztályos piarista gimnáziumi tanulmányait végezte. Jogi tanulmányait Eperjesen kezdte és Sárospatakon fejezte be az 1819/20 tanévben.
Az olaszliszkai emberek kapcsolata, kötődése Kossuth Lajoshoz ma is változatlanul erős, az emlékek ápolását segíti a katolikus templom előtt álló Kossuth szobor és a 2005 március 15-én megnyitott Kossuth emlékház is.

Kossuth mítoszok - állandó kortárs magyar képzőművészeti kiállítás - Kossuth emlékhely

A modern művészeti kiállítás egy szelete a kortárs magyar képzőművészetnek, adalék „Magyarország szellemi újraegyesítése programjához”, egy mai modern „ Kossuth-kép” kialakulásához, szerény próbálkozás a magyar művész-társadalom integrálására - egy kiállítás erejéig az adott témában.
Ézsiás István szobrász, a kiállítás kurátora

2005 március 15-én megnyílt Olaszliszka, Esze Tamás u.3.sz. alatt.

Kossuth ház avató - emlékhely megnyitó - Kossuth mítoszok - állandó magyar kortárs képzőművészeti kiállítás

A Művészeti Műhely Alapítvány és Olaszliszka Önkormányzata meghívására összegyűlt nagyszámú résztvevővel 2005. március 15-én délután 15 órakor, Kossuth Lajos nagyapjának, Wéber András postamesternek a felújított házában 'állandó kortárs képzőművészeti kiállítás nyílt.

A kiállítást megnyitotta: Reznák Erzsébet történész a ceglédi Kossuth Múzeum munkatársa. A vendégeket Fekete Gyula polgármester köszöntötte.

Szervezők: Művészeti Műhely Alapítvány, Ézsiás István, Muha Mária, Olaszliszka Önkormányzat, Megyeri Sándor

A kép forrása: Magyari László - Népszabadság
http://www.nol.hu/cikk/355361/

A megnyitó képei ( a felső 18 fotó csak kis méretben, a lenti 10 nagyban is )

Az állandó képzőművészeti kiállítás az olaszliszkai polgármesteri hivatalnál történő előzetes bejelentkezéssel ingyenesen látogatható.

A Kossuth-házban az államférfi életének állomásait felelevenítő dokumentumokat, kortárs magyar képzőművészeti kiállítást és helytörténeti emlékeket láthatnak az érdeklődők. A helytörténeti kiállítás anyaga folyamatosan bővül, a lakosság összefogásával, a fellelhető tárgyi emlékekkel.

Képek az olaszliszkai Kossuth emlékházból, a kiállítás anyagából
Külön köszönet Muha Máriának, Művészeti Műhely Alapítvány, a nagyméretű fotók készítőjének

Fogjunk tehát magunk a magunk dolgához!..... Úr Isten kire várunk? Más mozdítsa elő önhasznunkat, s más iparkodjék hevesen érettünk, míg mi hidegen nézzük hátramaradásunkat? - Széchenyi István

A Kossuth emlékházban kiállító művészek

Ardai Ildikó
Bai M. Zoltán
Bátai Sándor
Benedek József
Bobály Attila
Boros István
Boros Tamás
Budaházi Tibor
Csemniczky Zoltán
Csóti Gábor
Csurgai Ferenc
Doromby Mária

Drozsnyik István
Erős Apolka
Ézsiás István
Fenyvesi Tóth Árpád
Hadik Gyula
Húber András
Kiss László László
Kodolányi László
Kopasz Tamás
Laborcz Flóra
Lakatos Pál
László Bandy

Lipcsey György /Sk/
Lugossi Edit
Lugossi László
Luzsicza Árpád
Márkus Péter
Móder Rezső
Nemes Ferenc
Olajos György
Orosz Péter
Péter Ágnes
Rácz Edit
Rőtzei György

Selényi Károly István
Simó Enikő /Ro/
Szilágyi Ildikó
Szőllőssy Enikő
Szlaukó László
Ifj. Szlávics László
Tirnován Ari Vid
Tornay Endre András
Várnagy Ildikó
Velekei József Lajos
Zalavári József

„Széchenyi rajongók Kossuthnak hódolnak”
Kossuth ház - Galéria - Kossuth emlékhelyek Zemplénben, Olaszliszka , Esze Tamás út 3.

Olaszliszka, Csiky park, emlékhely, meditáció és művészet, térteremtés

Csiky Tibor a község nemzetközi hírű szülötte, szobrász, érmész, grafikus, kísérletező fotós és gondolkodó ( 1932 - 1989 )

Csiky Tibor Olaszliszka szobrász érmész grafikus kísérletező fotós

Csiky Tibor, Olaszliszka, 1932. júl. 19. - Budapest, 1989. ápr. 1. Olaszliszka szülöttének, Csiky Tibor szobrászművésznek állítottak emlékszobrot a Zempléni Művészeti Fesztivál rendezvényeként 2004 augusztus 16-án délelőtt a település általános iskolájának udvarán. 2005 augusztusában Csiky Tibor Nemzetközi Szoborpark nyílt az Önkormányzat udvarán kialakított szabadtéri kiállító téren. Csiky Tibor szobrászati tevékenysége mellett a hetvenes években készült fotómunkái, majd később rajzai is fontos részét képezik életművének. Az 1960-as években induló művészgeneráció egyik legtehetségesebb és legeredetibb tagja, aki olyan művészek szellemi irányítása alatt bontogatta szárnyait, mint Veszelszky Béla vagy Korniss Dezső. Művészeti pályájának kezdetén fával, majd néhány kivételtől eltekintve fémmel dolgozott. A Budapesti Tudományegyetem Természettudományi Karán matematika- fizika szakos hallgatóként kezdte tanulmányait, végül a magyar irodalom szakon kapott diplomát.

Az 1956-os forradalom és szabadságharcban fegyverrel vett részt. Ezután Balkányban, majd 1960-tól Budapesten volt kollégiumi nevelőtanár. 1963-ban kapcsolatba került a Zuglói Körrel. A szobrászattal öntevékenyen kezdett foglalkozni. Körplasztikák után táblakép méretű organikus absztrakt fa-reliefeket készített, kísérletezett festett relieffel is. 1964-ben volt az első önálló kiállítása. 1970-től vett részt a Villányi Szobrász Alkotótelep munkájában. Ebben az időben a fémet választotta anyagul, főleg sárgarézből és krómacélból komponálta műveit. Népművészeti eredetű kompozíciói is vannak. 1976-tól a Tokaji Alkotótelepet vezette. A 70-es évektől a modern magyar művészet meghatározó egyénisége.

Az anyag és szerkezet vizuális, plasztikai minőségeivel, a tér és mozgás generálásával elért forma és térteremtés gazdag változatossága, sokszínűsége jelenti Csiky Tibor elvitathatatlan nagyságát, művészi érdemeit. Művészete utolsó korszakában visszatért a faplasztikához. Megalapítója volt a Meditáció VI. nevet viselő neoavantgárd művészcsoportnak. Első kiállítása Budapest 1964, Első külföldi kiállítása Göteborg 1966, Utolsó kiállítása Budapest, Józsefvárosi Galéria 1987, Forrás: Életrajzi lexikon, Budapest Magyar Nemzeti Galéria. Csiky Tibor munkássága, hatása nem foglalható össze egyetlen lapon, ezért csak ízelítőt

Válogatás Csiky Tibor műveiből, munkáiból, tanulmányaiból

A Csiky művek fotói az interneten is fellelhető, különféle művészeti helyekről származnak

Horkay György, nyugdíjas pedagógus, festő, fotós, Olaszliszka díszpolgára

Kovács József, 52 éve élek Olaszliszkán. Messziről kerültem ebbe a csodálatos fekvésű hegyaljai faluba.

A Szabolcs megyei Gemzsén születtem 1926-ban, félárva gyermekként. Iskoláimat szülőfalum elemi, a dombrádi polgári, a sárospataki Református Tanítóképzőben és az egri Tanárképző Főiskolán végeztem. Életem meghatározó állomása Sárospatak volt. Patak szelleme nevelt pedagógussá, falukutatóvá és olyan emberré, amivé lettem. Életem végéig áldom azokat a tanárokat, akiknek ezt köszönhetem.

Életemben először 2. évfolyamos képzős koromban jártam Olaszliszkán Újszászi Kálmán professzor úr megbízásából, mint falukutató. Már akkor nagyon megszerettem azokat az idős embereket, akikkel találkoztam, és akiktől sok-sok érdekes történetet hallottam. Akkor még nem sejthettem, mit tartogat számomra a jövő. Negyedéves voltam, amikor egy elsős kislány jött iskolánkba Olaszliszkáról. Ezután még erősebb szálak vonzottak Liszkához, és a diákszerelemből házasság lett. A diploma megszerzése után Tiszaszentmárton és Bodrogkisfalud iskolái után 1951-ben áthelyeztek Olaszliszkára és 52 éve itt élek. Itt születtek gyermekeink, itt éltem a pedagógusok nehéz, de csodálatos életét. Tanítottam a legkisebbektől a legidősebbekig. Szerveztem szakköröket, voltam könyvtáros, vezettem énekkart. Gazdálkodtam, méhészkedtem, kertészkedtem, szőlőt műveltem. 1966-tól megyei vezető szakfelügyelőként jártam a megyét és az országot 20 éven keresztül, nyugdíjazásomig.

Ezután kezdtem el feldolgozni a sok éven át gyűjtött információkat. Kutattam múzeumokban, levéltárakban, könyvtárakban, padlásokon és idősebb falumbeliektől gyűjtöttem adatokat. 1998-ban elkészült Olaszliszka történetét bemutató könyvem. Az Önkormányzat és sponzorok segítségével 1000 kötet került kiadásra és valamennyi gazdára is talált. Szeretnénk a második kiadást is megjelentetni, kiegészítve az azóta eltelt évek eseményeivel. Jelenleg ezen dolgozom. Nyugdíjas éveimet gazdagabbá teszi, hogy kántorként tevékenykedek a református egyház tagjaként. Így nem szakadok el Olaszliszka népétől. Hálát adok Istennek az eltelt nehéz, de gazdagon megáldott évekért.

Olaszliszka, Liszkai Kiss István grafikus, szobrász, reklámgrafikus, díszlettervező

Kiss István, olaszliszkai születésű reklámgrafikus, szobrász, nevelőtanár, alternatív gondolkodó és életművész ( 1939 - 1999 )

Apjának kovácsműhelye volt Olaszliszkán a Petőfi utcában. Általános, elemi iskolába Liszkán járt, majd Sárospatakon a református gimnáziumban végzett. Budapesten tanult reklámgrafikát és díszlettervezést.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, majd a börtönből szabadulását követően a fiatalkorúak börtönében nevelőtanárként, ezután operaházi díszlettervezőként dolgozott. Köztéri szobrai, '56-os múltja' miatt csak mások, már elfogadott, a kulturális diktatúra által megtűrt és engedélyezett alkotók neve alatt jelenhettek meg. Szobrai jellemzően vidéki kisvárosokban állnak. A 70-es évek vége felé ipari főállása mellett kőfaragóként, egyedi emlékmű dekorátorként tevékenykedett. Ekkoriban ismét jelentek meg grafikái és versei, gondolatai kulturális, közéleti lapokban.

Vallotta amit Michelangelo "A legnagyobb művésznek sincs oly álma, mit ne zárna bármely kockamárvány önnön feleslegébe, míg kitárván a lélek által vont kéz megtalálja". Lázadó volt és bohém... Rapszodikus életet élt, megjárva a poklot és a mennyországot. Művész barátaival az olaszliszkai zsinagóga megmentésén fáradozott. Akkor még volt mit megmenteni. Terve a szocializmus útvesztőin elakadva csak álom maradt.

Utolsó és be nem fejezett munkája a 80-as évek végén készült. A már így is késznek tűnő kisplasztika, viaszvesztő eljáráshoz készített öntőmintája, egy megtört, fáradt embert ábrázol, nagy lélekkel és nagy kezekkel.

Liszkai Kiss István grafika, reklámgrafika, kisplasztika és köztéri szobor, kültéri munkák

Az élőket szólítom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm. ( gyakori harangfelirat )
VIVOS VOCO, MORTUOS PLANGO, FULGURA FRANGO

A templomok tornyaiban függő, hangjukat naponként többször is hallató harangok szinte elválaszthatatlanul részei lettek életünknek, hiszen a harangszó állandó kísérője a keresztény ember mindennapjainak.

Hazánkban a harang sok évszázados közismertségét tanúsítja az a sokféle közmondás, szólás, amely a magyar nyelvben él ezzel az ősi eszközzel kapcsolatban. Maga a harang szó valószínűleg csuvas-török eredetű már a honfoglalás előtti időktől kezdve él nyelvünkben. A szófukar ember hallgat, mint a néma harang. Valaminek a közeli pusztulását, jelzi, ha megkondítják felette a harangot. Majd megadja a nagy harang, a kicsi meg ráhúzza mondják, ha reménytelen az adósság megfizetését várni. Amint öntik a harangot, úgy szól amilyen a munka, olyan az eredménye. A magas termetű ember hosszú, mint a harangláb. Aki csak bizonytalanul ismer valamit, az csak hallott valamit harangozni, de nem tudja, hol. A reménytelen kimenetelű dolgokra rálegyintenek: ennek már harangoztak. Akinek fogalma sincs valamiről, arról azt mondják: annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. Ezt a közkedveltséget tanúsítja a szakrális költészet és a képzőművészet is.

Fussunk tehát végig a harangok történetén, egy-egy fontos állomáshelyről megemlékezve:

A harangok feltalálójának a tudós és szentéletű Nolai Szent Paulinust (+ 431) tartja a legenda. A főpap egy csendes alkonyaton elmélkedését végezte az erdő mélyén, miközben a lenyugvó nap fénye átszűrődött a fák lombkoronáján. Paulinus hamarosan egy tisztásra ért, melyet hatalmas virágszőnyeg borított. A Szent e csodálatos látványtól így kiáltott fel: Áldassál és dicsőíttessél világ Ura, égi trónodon. Adj nekem jelet, hogy velem vagy, és velem maradsz életem végéig! Erre csilingelés töltötte be az illatos levegőt, és a föld felé hajló virágkelyhek, melyeket a lágy szellő hozott mozgásba mint megannyi kis harang, ringani kezdtek száraikon. Ennek az eseménynek emlékére, hogy a világ Ura örökké áldva legyen, óriási virágkelyhet öntött ércből, melyet arra használt, hogy papjait és híveit Isten imádására szólítsa általa.

Ez a gyönyörű legenda a valóságban nem fedi a történeti igazságokat. Hogy ki találta fel, ki öntötte először a harangot, mikor és hol, azt még távolról sem lehet pontosan meghatározni.

Történelmi adatok igazolják, hogy Kínában már a Kr. e. II. évezredben használatban volt a harang, asszír ásatások alkalmával pedig 3000 éves harangocskák kerültek felszínre. Ezekkel nagyjából egyidősek az Egyiptomban talált harangősök.

Vallási célra a legrégebbi kortól használták a harangocskákat. A főpapok és világi fejedelmek ruháinak állandó kísérői közé tartoztak a csengettyűk. A görögöknél és a rómaiaknál bár még mindig a méltóságok és magasabb rangúak jelvényei voltak a harangocskák már részben leváltak a ruházatról, ugyanis az ünnepek, diadalok és fontosabb események jelzésére is használni kezdték őket. Később egyre nagyobb harangokat készítettek, és ezekkel hívták az embereket áldozatra, piacra, vagy fürdőbe. A gonosztevők nyakába is csengőket akasztottak, amikor a vesztőhelyre kísérték őket. A gazdagabb római patríciusok házainak tornácán is harangocskák lógtak, ezzel ébresztették a háziakat, hívták a rabszolgáikat munkára. Diadalmas győzelmi felvonulásoknál, lovakon, diadal- és harciszekereken elengedhetetlen volt a harangocskák csilingelése. Amikor például Nagy Sándort halála után aranykororsóban Memphisbe vitték, a gazdagon feldíszített szekéren százával lógtak a kis méretű ércharangocskák. Ezek a történeti adatok világosan igazolják, hogy mindig jelzésre, figyelem felkeltésre használták őket. A keresztényüldözések idején a keresztényeknél a csengettyűk és kis méretű harangok használata még nem volt gyakorlatban a keresztények között, hiszen ezeket a pogány kultúra részeinek tekintették. Nagy Konstantin ?milánói ediktuma (313) azonban az egész Római Birodalom területén szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztényeknek, s így használatba jöhettek azok az eszközök, melyekkel messzire lehetett jelet adni. Nem kellett már minden keresztény család ajtaját kis fakalapáccsal megzörgetni, ha szentmisére került sor, elég volt csak két, a templom közelében felfüggesztett száraz, vékony és kemény deszkát összeütni, mely tompán koppant ugyan, de viszonylag messze elhallatszott a hangja. Ezek a deszkák a semantrumok (??ž??????, ??ž????????) különböző nagyságúak voltak, attól függően, hogy milyen nagyságú területre kellett elhallatni hangjukat. Közismert neve az előbb említetten kívül a szentfa melynek kézi változata is létezik, az úgynevezett, kézi semantrum. (???????ž??????) Theodoros Studita (+ 826) és Nikephoros Blemmida (+ 1272) még mindig úgy említik a semantrumot, mint az Egyházban általánosan elterjedt és használt hangeszközt.

Egy újabb lépés a harang fejlődésében, hogy négyzet alakú lapokat készítettek, melynek közepén kis fakalapács lógott. Az ilyen módon felfüggesztett kalapács a deszkalap ingatása közben hozzáütődött a deszkához, és így adott hangot. Ezután kerek falapokká, később ugyanilyen alakú, de erősebb pengésű vaslemezekké alakította át őket a célszerűség. A fahangszerek még máig sem veszítették el az Egyház istentiszteletein való szerepüket. A Nagyhét utolsó három napján, egyes helyeken még megperdülnek a tornyokban a kereplők, az oltár mellett pedig a fakolompok. Már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy megjelenjenek a mai formájukban ismert harangok. Kezdetben csak kisebb vaslapokból szegekkel összekovácsolt harangokat készítettek (vasa productilia). Később ércből öntötték őket, így lett a ma harangnak mondott hangszer olyan, amilyennek ma is látjuk.

A magyarok kereszténységének első három századából aligha maradtak fenn harangok. Amíg nem találták fel az ágyút, addig háborús eszközök előállítása és pénzverés céljából gyűjtötték őket össze. Alighanem ezeknek lettek áldozatai harangjaink.

A harang történetével szorosan összefügg a harangöntők személye is. Kezdetben csak szerzetesek öntöttek harangot. A városok növekedésével céhek keletkeztek, és virágzottak fel, így a mesterség a XIII. századtól kezdve fokozatosan átcsúszott a világiak kezébe. Elsősorban üst- és vasbográcsöntők végezték ezt a munkát. Valószínűleg nem hozhatott sok bevételt öntőiknek, mert egyrészt nagyon költséges volt, másrészt évszázadokig tartott egy harang, és így a megrendelés nem volt gyakori. A XV. századtól kezdve a harangöntők, mint ágyúöntők jelentkeztek (mivel ekkor találták föl az ágyút), így ők politikailag hatalmas befolyásra tettek szert. Nemegyszer királyok és városok torzsalkodtak kegyeikért. Később, akik így nem tudtak jelentősebb vagyonra szert tenni, vándormesterekké lettek. Ezek az öntők Hamvazószerda táján elhagyták otthonaikat, és csak Mindenszentek táján kerültek újra haza. Püspökségről püspökségre, plébániáról plébániára vándoroltak, hogy munka után nézzenek; összes útipoggyászukat egy mérővessző, írószer, formadeszka, a harangok díszítésére szolgáló sablonok, és betűk modelljei képezték. Ha a mester egy helyen munkát talált, ott nagy tiszteletnek örvendett. Mikor a harang elkészült, saját maga rakta fel a toronyba, aztán új munka után nézett. Érdekesek voltak az ún. vásározó harangöntők is, akik előre gyártott harangokat árultak egy-egy vásári alkalomkor. A mesterség azonban nagyrészt egyes családoknál, és ezek leszármazottainál maradt, így lassanként kiváltak és elkülönültek a harangöntő családok, akik a harangöntés praktikáit titkos kincsként őrizve folytatták munkájukat évszázadokon keresztül.

A harangöntők névtára maga a harang. A XIV. századtól kezdve csak elvétve találunk olyan harangot, amelyen nem szerepel öntőjének neve. Magyarország ma élő, egyetlen harangöntő családjának feje, Gombos Lajos a következőket mondja mesterségéről: A harang elkészítése leginkább a szobrászművészethez hasonlít, csakhogy a harangnak a néma szobrokkal ellentétben meg is kell szólalnia, mégpedig pontosan a megkívánt, megrendelt zenei hangon, a templomtoronyban mellette függő társaival összhangban. A régi időkben a templomi leltárak igen becses darabjai voltak a harangok. Nagyon vigyáztak rá, és ha esetleg mégis háborús célokra kerültek, évekig gyászolták őket. Becsüljük meg tehát őket, vigyázzunk rájuk, és figyeljünk hangjukra !

...

Bemutató olaszliszkai alkotók munkáiból, műveiből, írásaiból

Karikás Sándorné Olaszliszka amatör költő versíró

Karikás Sándorné vagyok, Visóvölgyön születtem 1943. július 1-én. Szüleimmel és testvéreimmel 1945-ben Erdélyből Szabolcsba, Pátrohára költöztünk. Kilenc éves koromig laktunk itt. Később Sajószentpéterre költöztünk, itt fejeztem be az általános iskolát. Itt mentem férjhez 1960-ban. 1974-ben férjem meghalt. Ebben az időben végeztem estin a gimnáziumot is. Apámtól gyermekként nem kaptam segítséget a továbbtanuláshoz, mivel heten voltunk testvérek. Később, 1975 őszén Olaszliszkára költöztem. A versek már gyermekkoromtól érdekeltek. Sokat szerepeltem színpadon és ez mindig is nagyon vonzott. Felnőttként is sokat olvastam, de főleg verseket. Gyermekeim már nagyok. Fiam kutatómérnök, lányom építészmérnök hallgató a Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán Budapesten.

Így most idősebb fejjel jut időm arra is, hogy ne csak olvassam a verseket, hanem írjak is. Három éve írok folyamatosan. Most már 5 ? 600 saját versem van. A Pest Megyei Nyugdíjas Amatőr Költők csapatának vagyok hűséges tagja. Itt szakemberek irányításával komoly munka folyik, képezhetem magam és sokat fejlődhetek, tanulhatok. Költő, író barátaim bíztatnak, soha ne hagyjam abba a versírást. A versírás erőt ad ? fiatalít. Ez is egy cél, amiért érdemes élni. Van egy másik nagy szerelmem a Magyar Népművészet. Rajzolok, hímzek, madeira és riseliős terítőket készítek. Ha kézimunkát készítek, a versek is tódulnak a fejembe. Megszépíti, tartalmassá teszi mindkét fajta alkotás az életem. Öröm magamnak, családomnak, barátaimnak. Talán úgy is mondhatnám, a hazámnak. Hiszen, ha az ember alkot, az mindig szép, nemes és maradandó a jövő nemzedéke számára is.

Versek gondolatok magyar és angol nyelven

Vágyak

Fáj a szív, és
Fáj az élet
Miért szeretlek
Mégis Téged
Fáj a szív, és
Fáj a szó
Érted élni
Téged várni
Fájó szívem
Csitítgatni
Sajgó vágyam
Fájó lelkem
Kínjait gyógyítgatni
Karjaidban elaludni
Megpihenni
Csakis veled
Veled együtt
Együtt lenne jó

Miért

Miért szeretlek
Miért várlak
Miért vannak bennem vágyak
Miért - miért mondom estig
Miért csak ő, most és mindig
Miért a sok sóhaj, bánat
Miért vágyom csak utánad
Miért várom lépted neszét
Miért mit nő tőled remélt
Miért tőled az életet
Miért tőled szeretetet
Miért tőled csókot, Ámort
Miért tőled minden álmot
Miért mindent tőled várok
Miért Te, kit úgy imádok
Miért Te, kit mindig várok

Szülőhazánk

Magyarok!
Kik régen elszakadtatok
Őseitektől, s az anyaföldtől
Hol vagytok e világban?
Gyökeret vertetek más hazában
Dicsőség Nektek!
Nem könnyű megőszülni becsületben
Más hazában magyarként élni
Megmutatni azt
Mire képes az ember, ha Magyar
S olyanokat képvisel e világban,
Mint Kossuth és Széchenyi
S könnyes lesz a szeme bárhol él is
Ha hallja a magyar Himnuszt szólani.

Desires

The heart has pain, and
Life is pain
Why do I love you
And only you?
The heart has pain and
it hurts to talk
Living for you,
Waiting for you,
My aching heart
I try to soothe
I try to heal
My painful desire
My pained soul,
My suffering.
It would be so good
To fall asleep in your arms
To rest completely,
Only with you
Together with you
Together - it would be so good.

Why

Why do I love you
Why I await you
Why these passions in me
Why - why do I say this noon to night
Why "only him, now and ever"
Why all the sighs, why all the pain
Why do I desire you, want only you,
Why do I listen for the sound of your steps
Why does hope sprout only from you
Why love from you
Why kisses from you, why Amor,
Why dreams, just from you
Why all from you I want,
Why you, whom I adore
Why you, I want for you - forever

Our home, our birthplace

Hungarians!
You who have long been separated
From your ancestors, you homeland-
Where are you now?
You put down your roots in another land
Praises to you!
Not easy to ega gracefully
Being Hungarian far from home
And showing poeple what a person can do if
He is Hungarian
Not easy to represent great ones such
As Széchenyi and Kossuth
And you eyes fill with tears
Wherever, whenever the anthem of Hungary sounds.

A kultúra érték, megőrzése közös feladatunk

Olaszliszka, Csiky Tibor szoborkert, szoborpark, nemzetközi szabadtéri kiállítás és bemutató

Olaszliszka, Kreatív műhely,Traktér Nemzetközi Design Workshop, alkotó szemmel

Alkotó műhelyek olaszliszkai helyszínnel 2005 - 2006 - 2007 években, a traktér, Olaszliszka még ma is látható, legrégibb épülete

A Magyar Design Kulturális Alapítvány és a 0036 Design szakmai szervezet közös szervezésével Magyarországon Olaszliszkán került megrendezésre, a helyi Önkormányzattal közösen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet hallgatóinak és gyakorló tervezők bevonásával, valamint külföldi tervezők részvételével az első Nemzetközi Design Workshop.

Miért éppen design workshop? A design valójában tervezést jelent, a design a változtató akarat. Hidat alkot a művészet és a tudomány között. Az egyén és közösség, az értelem, az érzelem, az anyag és szellem viszonyában. (technika, technológia, szociológia stb.) Ennek értelmében olyan közös alkotómunkába kezdtünk itt, melynek keretében a térség, ezen belül Olaszliszka község arculatának kialakításához kívánunk hozzájárulni.

A Műhely kiemelten foglalkozik a község életét nagymértékben meghatározó Bodrog folyó adta lehetőségek hasznosításával. A Műhely ajánlatokat fogalmaz meg az oktatás helyi programjának alakításához, az itt élők közérzetének javításához.

Az egy hétig tartó elemző - kutató munkát a résztvevők kiállítás formájában tárják a nyilvánosság elé, melyben a következő témacsoportok szerepelnek:
- a történelemi múlt hagyományai, önismereti tudat kérdése
- a község tárgyi és vizuális arculata, idegenforgalom
- kulturális élet

Olaszliszka gazdag történelmi múltja adja számunkra a bátorítást az új lehetőségek keresésére. Kérdés az, hogy milyen módon és milyen további programokkal lehetne a község életét gazdagítani? Reményeink szerint az évente ismétlődő Design Műhely a későbbiekben kutató bázissá alakulhat a készülő új egyetemi törvény alapján az egyetemi kutatás számára is. Az egyik ilyen bázis lehet Olaszliszka.

Lelkes Péter, egyetemi docens, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Általános ismertetés az esemény honlapján: http://www.0036design.hu/