Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma!...

augusztus 2. Kiss Anna: Hő

Harangok bronza áthevül,
sötétebb, rózsa mélyek,

kutak dühével habzanak
alá a kőedények.
 

augusztus 3. Gárdonyi Géza: Éjjel a Tiszán

Feljött a hold a Tiszára,
Csend borul a fűre, fára.
Szeged alatt a szigetnél
áll egy ócska halász-bárka.

Holdvilágnál fenn a bárkán
halászlegény ül magában:
ül magában s furulyál;
furulyál az éjszakában.

A Tiszára a sötétség
gyászfátyolként terül hosszan:
gyászfátyolon a csillagok
csillogdálnak gyémántosan.

Talán épp a bárka alatt
lenn a vízben, lenn a mélyben
fekszik egy nagy halott király,
halott király réges-régen.

Koporsója arany, ezüst,
s vasból van a burkolatja.
És a hármas koporsóban
a király a dalt hallgatja.

augusztus 4. Lengyel József: Ember hova tartozol?

Ember hova tartozol?
Mutasd mit csináltál!

Nem tettél semmit? Nem baj.
S meglásd eligazítjuk, ha ellenségnek érzed magad.

Semmit se akarsz csinálni?
Annyi mint rossznak lenni.
A senkihez sem tartozókhoz tartozol?
Azt hiszed lehet?!!!

Veszedelmes dolog,
De az történik, amit akarsz:
Élhetsz, ha úgy akarsz,
Meghalsz, ha jobb a veszendőség.

Ez az individuum tisztelése!
Teszel, amint jobb neked!

augusztus 5. Petőfi Sándor: Augusztus 5-én

Itt a gyűrű, itt a gyűrű,
Itt van végre ujjamon!
Itt van ajka, itt van ajka,
Itt van végre ajkamon.

Oh, mily édes, oh , mi édes
A csók piros ajakán!
A kerek világnak minden
Édessége itt van tán.

Csókolj, csókolj...senki sem lát...
Szíjjad, szíjjad ajkamat!
S ha látnak is? jegyeseknek
Csókolózni már szabad...

augusztus 6. Áprily Lajos: A kor falára

Itt éltem én is. Rabkoszton, vizen.
Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze.
Egy vak poroszló szárnyam és tüzem
e zord idő-cellába börtönözte.

De néha túl a rácsozott időn
csillagmezőket lobbantott a távol.
Szél jött és megtelt hervadó tüdőm
a végtelenség fenyves-illatával.

Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat,
kitörtem volna óriás terekre.
S ősökre néztem, gazdag és szabad,
aranyformáló
régi mesterekre.

S gondoltam rá, ki jő száz év után,
arcába tűz az új világ sugára.
S szent szánalommal néz majd vissza rám,
kortól kifosztott, koldus dédapára.

augusztus 7. Bella István: Mintha

Csak olyan lesz anyám, ha meghalok,
mintha magadba zárnál, s én élő sötétben,
lélekző fények, homály-liliomok
világűr mélyén szívedhez lapulok,
hallgatom visszahangját a földnek: éltem.

augusztus 8. Kölcsey Ferenc: Büszke magyar...

Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke
fámnak,
Nyúgoti és forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be
lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség...

augusztus 9. Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren

Egy ágyon, egy kenyéren,
szemünkbe hulló fényben,
tétovázó sötétben,
szerelem fenyvesében,

egy földön, egy hazában,
égve egyforma lázban,
hidegben, nyári lángban,
egyforma szó a szánkban,

torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében,
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.

augusztus 10. Szabó Lőrinc: Tóparton

Rigós erdőben bujdosó nap,
itt a tó, fekszem csöndesen,
a part ring, mintha vinne csónak,
a kék vizet nézegetem,

és most közelről még a fű is,
bármily kicsi és egyszerű is,
éppoly gyönyörű, mint a tónak
vizéből visszakacagó nap.

augusztus 11. Heltai Jenő: Diadal

...Hogyha szívem panaszának
Csak egyszer is visszhangja támadt,
Ha egy dalom könnyet fakasztott,
Mit bánom én a sok kudarcot!

És hogyha egy leány volt,
Aki egy percig értem lángolt;
Ma fittyet hányok mindeneknek,
Mit bánom én, ha nem szeretnek!

Egy dal, amelyet emlegetnek,
Egy csók, amelyet nem felednek:
Bármi rövid volt, bármi rég volt,
De diadalnak épp elég volt.

augusztus 12. Szabó Lőrinc: Kis Klára énekel

Mintha szellemeket akarnál
idézni, óriásokat,
kiknek hatalma elragad.
úgy ülsz néha a zongoránál,

úgy énekelsz: a túlvilágba
kapcsol valami titkos és
ijesztő átlényegülés,
az isten vagy a semmi vágya.

A zene érlel. Mint imában
a bűnös, vagy mint nyers vasak
a villamos tekercs alatt.

átváltozol az áramában,
s oly erő száll meg, oly varázslat,
hogy már te tanítod apádat.

augusztus 13. Weöres Sándor: Álmodozás

Szántottam, szántottam hét tüzes sárkánnyal,
hej, végig bevetettem csupa gyöngyvirággal.
Szántottam, szántottam, szép gyémánt ekével,
hej, végig bevetettem sűrű könnyeimmel.

Száz nyíló rózsáról az erdőn álmodtam,
hej, többet nem aludtam, félig ébren voltam,
hajnalban fölkeltem, kakukkszót számoltam,
hej, visznek esküvőre kedves galambommal.

augusztus 14. Simai Mihály: Álmok huszára

álomlovak szivárványréteken
dobognak boldogan és kényesen
robognak szabadon és féktelen
sziporkás nyárban robognak velem...

augusztus 15. Brasnyó István: Vadludak árnya

Valaki halk futamot játszik sárga trombitán,
s előtte porba hever el a forró délután;
majd a dombon is megszűnik nőni az árnyék,
oly gyorsan lehull a fák hegyéről a nyárvég...

augusztus 16. Juhász Ferenc: Rezi bordal

...Mulandóság? Fene bánja!
Csak így szép az élet, hát ma
éljed napjaid.

Ne sírj ifjúság múlásán,
zúgó idő szárnyalásán,
borod mellett hallgasd: szárnya csattog és süvít.

augusztus 17. Petőfi Sándor: Meleg dél van...

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen.
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.

Két lyány gyűjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hejh de nem telik nagy kedvök benne,
mert ilyenkor súlyos a petrence.

Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.

augusztus 18. Kosztolányi Dezső: Ilona

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona...

augusztus 19. Szilágyi Domokos: Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
-Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.

augusztus 20. Szilágyi Domokos: Hol vagy ?

Ah, hol vagy magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja!

Hol vagy, István király?
Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben
Teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén
Csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak
Szomorú mezei...

augusztus 21. József Attila: Csendes kévébe...

Csendes, kévébe kötött reggel
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.

Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt.

augusztus 22. Kosztolányi Dezső: Napraforgó

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí, és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz.

Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.

augusztus 23. Nemes Nagy Ágnes: Múzeumi séta

...Most már nincs is hátra más,
most már csak el kell menni, innen.
Kilépni a kertből, ki a kapun,
le a domboldalon, baloldat a rondella,
ugye, jobboldalt...jobboldalt
a drótháló oldalú pajtában a kőtár,
rom-kövein macskasereglet.
Ezt még nézd meg, ajánlom.
A macskákat, hemzsegő műtárgyként
ülve a muzeálison,
kis fejükkel fölszentelve a márványt.
Nézd, nézd az öröklét napidíjasait.
Majd elkísér macskaszaguk,
remekmű-nyakuk lusta utánad-fordulása,
amíg csak el nem tűnsz a lejtőn.

augusztus 24. Csoóri Sándor: A naplopó

Lent a parton alant
láttam meg Bertalant,
a nagy fűben hevert,
napraforgót szemelt.
Ropogtatta, köpte
s leste: a héj röpte
milyen pályát ír le
nagy lustán a vízbe...

augusztus 25. József Attila: Nyár

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan telik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél-
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

augusztus 26. Tóth Bálint: Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.

augusztus 27. Petőcz András: Danaié / Gustav Klimt- variáció

Nézem ahogy megnyílik a teste,
combja közt sűrű arany-csillogás,
vörös szája mintha engem lesne,
s lehúnyt szemhéja sem vár senki mást.

Melle rubintjára ráhajolok,
magamba szívom bőre illatát,
vérszín hajától nyugtalan vagyok:
orcáján izzik gyönyörvágya át.

Csak egy kép. S persze hőemelkedés.
Izgalom és könnyed szeretkezés
reménye, s hogy Désireé-t Zeuszként

tegyem enyémmé, arany-zuhatag
legyek, amit néki küld le az ég -
Mert Danaé él a bőre alatt.

augusztus 28. Erdélyi József: Kék katáng

Nyár van...Azóta learattak,
s a tarlott földeken
keresztben szárad a sok kéve,
mint annyi holttetem.

Az erdőből kiszáll a gerle,
dézsmálja a szemet.
Vadgalambként suhan a szerelmem,
s tekinti földemet...

A dűlőkön hajnali harmat,
futó zápor után
csillagvirágok özönével
rajong a kék katáng.

De az ártatlan kék virágok
elhervadnak hamar:
kegyetlen nap vakítja őket
lángsugaraival.

Mint Dárius Király a síró,
kékszemű foglyokat
tüzes nyárssal, pórázon tartva
érzékeny ajkukat...

augusztus 29. Janus Pannonius: Névváltoztatásáról

János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán tudni kívánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem,
nem!
Tudna-e bárki különb, szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt, s megkoszorúzta fejem.

/Berczeli Anzelm Károly ford. /

augusztus 30. Reményik Sándor: Templom és iskola

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
kigyulladt gyermekhomlokom.
Azóta hányszor éltem át ott,
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

augusztus 31. Takács Imre: Nyári rapszódia

Nincsen fölöttem ég,
csak nagy csillagok.
Alattam sincs pokol,
a Földgömb forog.
Az emberiség nagy csodái között
nem vagyok egész,
csak részecske.
Ítéletet hordok magamban,
hogy arcom az ember is elfelejtse,
ne csak a fű meg a virág...