február 1. Berda József:
Vizafogó
...Mint idegen arc,
úgy bámul reám e vidék,
mintha csak intene:
nincs mit keresned többé e tájon!
Marnyica néni se mosogat már
nem sulykolja a beáztatott ruhát
a tavaszi parton:
meghalt ő is azóta, mint minden érzelmes
s mulandó szépsége e világnak,
mely nem jő vissza soha már,
akár a tündöklő ifjúság.
február 2. Weöres Sándor:
A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a
tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!
február 3. Babits Mihály:
Balázsolás
Szépen könyörgök,
segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint..."
február 4. Radnóti
Miklós: Február
újra lebeg, majd
letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
február 5. Kisfaludy
Károly: Szülőföldem szép határa
Szülőföldem szép
határa!
Meglátlak-e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek..."
február 6. Csokonai Vitéz
Mihály: Dorottya
"...A szegény Dorottya,
nem lévén már foga,
Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga.
Néhány kráfli álla tányérján előtte,
Mellyel görcsös gyomrát apránként töltötte.
Éris hát tündéres erejét felvevé,
S magát egy gömbölyű kis formába tevé:
S midőn a fortélyban jó módot talála,
Dorottya tányérján egy kráflivá vála.
Ah! Vigyázz kisasszony, most vigyázz ám nagyon,
Ím a tányérodon méreg s veszély vagyon..."
február 7. Héra Zoltán:
Ó-kalendárium költőknek
"... A Vízöntő havában
minden a képzelet,
a végletes és végtelen: a lenni képes képtelen.
Hárfás Dávid és papírtrombitás Harlekin,
dionüzoszi öröm és prométheuszi kin
ilyenkor egyformán megkeresnek.
Fogadd pompával őket.
február 8. Reviczky
Gyula: Tavaszodik
Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba jár.
Nem tudom, de olyan
édes
még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz, ha megjelen...
február 9. Babits Mihály:
Ősz és tavasz között
"...olvad a hó, tavasz
akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, híre sincs a télnek..."
február 10. Illyés Gyula:
csöpög a hólé
Cseppre csepp, csöpög a
hólé
sűrűn már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa disz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is.
február 11. Erdélyi
József: Olvadás
Olvad a hó a hegyen,
csörög a folyóka:
nem volt ilyen jó kedvem
tavaly tavasz óta.
Zajlik a jég a Dunán,
veri a híd lábát:
aki legény, aki lány,
most éli világát.
Hej, dínom-dánom,
a szerelem álom.
Ráncos arca felderül
az öregembernek,
néz a Napra s úgy örül,
gajdol, mint a gyermek.
Hej, dínom-dánom,
a halál is álom...
február 12. Ladányi
Mihály: Téli dal
A dűlőn szürke csorda:
szuszog, gőzöl a köd,
szarvuk pár jegenye, meredten, mozdulatlan.
Akárha fejőszéken, egy fatuskón ülök.
Hát Istenem-uram, megint magam maradtam.
A ködöt őrizem, terelem
a szelet,
este Holdat gyújtok, s még megannyi a dolgom.
De végzem szótlanul, ami rám méretett,
lépem a földeket, a folyókat akózom.
De Istenem-uram, adj
már meggyfavirágot,
gombát és gólyahírt az árokpart füvébe,
adjál egy szeretőt, gyújtsál szemébe lángot,
hogy bírjam bírhatatlan kegyelmed még pár évre-
február 13. Kemény Simon:
Napos februári dél a Dunaparton
Egy nagy kék nevetés az
ég.
A fájdalmas, hegyes távol opálos,
Fehér és színes házakkal a város
Hideg napfényben: ez a messzeség.
Oly messze látni, oly jó messze nézni..."
február 14. Balassi
Bálint: Kit egy bokrétáról szerzett
"Most adá virágom nekem
bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes virágját,
Kiben violáját kötötte, rózsáját:
Úgy tetszik, hogy értem ebbül akaratját..."
február 15. Vajda János:
Gina emléke
"...Megosztozik majd
ég-föld rajtad,
És szebb lesz, ifjabb a világ.
Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,
Illatosabb lesz a virág.
S csak sejtenek majd
téged abban,
Midőn már én is hamvadok:
Míg szemed fénye szép csillagban
Síromra sírva mosolyog..."
|
február 16. Csokonai Vitéz
Mihály: Újévi ajándék
Most szegény háztól,
hol az úr magános,
Így telik. Majd tán vidorabb napunk lesz,
Lilla ifiasszony ha jövő karácsonyt érheti velem.
E szívből eredett
újesztendői ajándék
Záloga szívemnek légyen örökre, Juli:
Éljetek, óh szeretett lelkek! kiket édes örömmel
Gyakran emlegetek hegyközi lakhelyemen.
Most levelem tisztel, hanem a farsangi napokban,
Amint már írám, városotokba megyek.
Mert akkor Julianna nevét, amellyet imádok,
A maga képében fogja köszöntni
Vitéz.
február 17. Ungvárnémeti
Tóth László: Tisztválasztás
"...Szolgálatot
tehetnék
Mindennyi hivatalban,
De mivel csak egyre érek,
Válasszatok, leánykák,
Melyik dologra szánjam
Ezek közül erőmet.
Hogy hasznomat vegyétek?
február 18. Jókai Mór: Az
arany és az ember
Te úr vagy a földön, és
én halott
A föld alatt: por, csöndes és szegény.
Nincs ott különbség a porok között,
Minden sötét a sírok éjjelén.
Te fölkutatsz, s földedre fölviszesz,
A mindenen ott úrrá leszek én -
Te meg helyembe fekszel, s por leszesz
A föld alatt: por, csöndes és szegény.
február 19. Sipos Gyula:
Varjak télen
"...Rendetlen rend ez.
Megfoghatatlan.
Szállnak a varjak.
Nincs parancsszó az ilyen csapatban,
nincs V-alakzat.
Szétszórod
őket?Egybekering.
Bölcsebb törvényű ez a sereg.
Együtt repül s külön maga mind.
És túlél mindeneket.
február 20. Áprily Lajos:
Nő már a nap
Ember, ne félj: nő már
a nap!
A jégfogú szél nem harap.
A koldus is dúdolva
jár,
ragyog rongyán a napsugár.
A gond sem él mindig,
ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.
A hóval szétfoszlik
hamar:
elmossa egy langyos vihar.
A déli szél kürtjébe
fú,
léggömbbel játszik egy fiú.
Most elszakadt a
gömb-zsineg
s gömbje boldogan lebeg.
Ringatja a tavasz
szele-
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!
február 21. Pintér Lajos:
Rajz egy tavaszi tűzfalon
Lányka, a tavaszt te
kezdd el,
törd a jeget puszta kezeddel.
Hahózz, énekelj, ha kell:
törj utat torkod élivel.
Lásd meg a halak
csillagjegyét:
halat rajzoltam ünnepi asztalodra,
kárászt, pisztrángot, kecsegét-
halat rajzoltam ünnepi asztalodra,
lásd meg a halak csillagjegyét.
Március. Dárius.
Add már a rajzomért a bért. Szórd már a fényt.
február 22. Kálnoky
László: Hó
Lágy szél fúj
nemsokára.
A télidő halála
szívet szorongató.
Születve és kimúlva,
fogyó időnk tanúja
a hó, a hó, a hó.
február 23. Fazekas
Mihály: Esti dal
"...Oh dalolj rá
csendes este
Nyugtató lehelletet,
Hogy törődött vére, teste
Újra nyerjen életet:
Szállj le rám is sátorozva
Szenderítő nyúgalom,
Közbe közbe szunnyadozva
Csendesedj le kis dalom.
február 24. Bessenyei
György
"...Minden semmivé
lész, látom, e világban
S elmúlok magam is, jól érzem, voltomban.
Csak az isten maga örökös igazság,
Többi mind szenvedés, árnyék, mulandóság."
február 25. Kányádi
Sándor: Mátyás napi vásár
Nagy vásár volt még
keresztúri vásár,
csizmát venni mikor
odajárt a császár.
Híres volt kivált a
Mátyás-napi vásár,
arra járt el mindig
csizmáért a császár..."
február 26. József Attila:
Hexameterek
Roskad a kásás hó,
cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
február 27. Devecseri
Gábor: Az egyes emberek dala együtt
Megszületünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kértünk, kurta
pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
-mint lehet- szeliden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.
február 28. Csokonai Vitéz
Mihály: A fársáng búcsúzó szavai
"...Élni kell a böjtbe
is.
Azért aki szép párt lele,
Nem zsíros az - élhet vele.
Kukrikol a csirke is!
Élni kell a böjtbe is!
Jaj, siessünk, híveim!
Mit érzek? -mi szent szag? wer da?--
Jaj! jön, -jön a hamvas szerda!
Béhamvazza szemeim:
Jaj, siessünk, híveim!..."
február 29. Simon István:
Februári szivárvány
"...Február végi
szivárvány
alá szalad - nézd Laci -
a tél és tavasz határán
jegenyés úton a kocsi,
s ívét a hétszín
szallagnak
ragyogtatja kerekén:
szalad a Csillag,
trap-trap-trap-
és dől a fény
és dől a fény. |