szeptember 1. Vackor az első bében
Haja,
haja, hé!
Megnyílott az ELSŐ BÉ!
Vackor hátán
iskolatáska,
apró lépteit szaporázza,
szeme előtt nagy fehér tábla:
KÖKÖRCSIN UTCA
-olvassa Vackor.
Eredj,
fiam, az iskolába!
Megy,
megy,
megy az apró,
megy a bolyhos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó...
szeptember 2. Weöres
Sándor: A tanév-nyitáskor
Almát, körtét,
szilvát, szőlőt
hoz a szeptember,
nekünk új tanévet,tudja
minden ember...
szeptember 3. Juhász Gyula:
Szeptember aranya
Pirkad a lomb, nyaram
elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.
Ez a nyár volt a
legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.
Mert ez az én sorom,
üdvöm,
Tűnőben szép nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén
Szeptember aranya van.
szeptember 4. Gárdonyi
Géza: Szeptember
Elnémult a rigó. Az
esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
így változik búsra az
én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...
szeptember 5. Kálnoky
László: Kettősség
Ha a szellem
testköréből kiléphet
egy kis időre, zakatolva jár
az agyvelő tovább is, mint kitépett
pókláb, amely pók nélkül is kaszál.
Felhőt követ a szellem,
s csapodár fényt,
az agy csak a felhúzott szerkezet
gépösztönét, míg óriásbogárként
fal az óra percegve perceket.
szeptember 6. Hajnal Anna:
Kis Annához
Látsz engem, aki
látlak?
hallod-e hangomat?
emlékim sűrűjében
hallom gyors lábodat,
páfrányok közt suhogva
vad szaladásodat,
friss, könnyű lihegésed -
ismerd meg arcomat!
...
Én vagyok az a lélek,
mely lettél, az a láng,
te lobbanóan táncos,
én elülő zsarát,
a Te füstödtől kormos
boruló homlokomon,
nagy sárga lángjaidtól
létem merő korom.
szeptember 7. Kalász
Márton: Regina
járod környékem, Regina
a rózsafestő már fönt festeget
több napja, hogy ebben esteledünk
álmodom, akképp leshesselek
környékem szép házak, monostorok
nemcsak falvak, rossz ólak a tetőn
képzeletünk sétálom, Regina
szép félénkem, még szebb emlékezőm...
szeptember 8. Markó Béla:
Születésnapomra: stockholmi ősz
Lehettem volna svéd,
lehettem volna
a svéd utcákon régi ismerős,
hol svéd a szél, és svédül jó az ősz,
s ha lányom lenne, csak svédül dalolna,
s ha fiam lenne, svédül
beszélgetnénk,
rakosgatnánk színes svéd könyveket,
megbámulnánk az idegeneket,
s egy svéd asszonnyal nagyot nevetnénk,
itt lennék itthon, ahol
nem vagyok,
esténként becsuknám az ablakot,
svéd múltra gondolnék és svéd jövőre,
vagy arra sem, csak
hallgatnóm a két
gyermek szöszmötölését, s hogy a svéd
csend egyszer majd magába zár örökre...
szeptember 9. Képes Géza:
Szeptember
Úgy érzem néha: arcod
arcomat súrolja,
gyöngéden mint a Dél első lehellete,
mely hogyha átsuhan az erdőkön dúdolva,
kinyíl a száraz ágak kandi rügyszeme.
S olykor mintha szemem vizébe csüngene
homlokod érett aranybarna lombja
s míg vágy hulláma zúg reám, szorongva
lesem: nem akad-é el vérem üteme.
Vagy ha dobolni kezd az
ősz esője,
gyöngyszürke szálakkal az ablakom beszőve,
úgy sejtem hirtelen: szobámon áthalad
gondolatod, sugárzó, röpke gondolat,
melyben úgy érkezel hozzám, miként a kósza
szellő szagában hull elénk egy messzi rózsa.
szeptember 10. Radnóti
Miklós: Erdő
A lomb között
aranykard,
napfény zuhant át,
megsebzett egy fatörzset,
s az halkan sírni kezdett
aranylófényű gyantát.
szeptember 11. Dutka Ákos:
Szántanak
Szántanak. - Messze a
rőzsetüzeknél
Valami kósza ének ered.
Fuvalat-halkan zümmög a szélbe,-
S mint a sejtelem, tova lebeg.
Láthatatlan valaki
dalol a pusztán...
S az ének: verejték, vér-sirató
Kuruc tüzeknél szülte valami
Szúvos, fekete tárogató.
Ükapák lelke hagyta
örökbe
A régi gonddal e régi sóhajt...
...Talán nem is emberi ének,
Hanem a szántás lelke sóhajt.
szeptember 12. Tóth Árpád:
Őszi kérdés
Jártál-e
mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e,
amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e
elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S
eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
szeptember 13. Kosztolányi
Dezső: Esti Kornél éneke
...Hát légy te s
könnyű,
könnyű, örökre játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben,
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert - isten engem - én is,
én is csak addig élek....
szeptember 14. Simonyi Imre:
Annyi van hátra
Szakadt reád annyi
gyalázat,
hogy abból fedelet
ácsolhat föléd az alázat
s a szeretet.
Húzódj alá. - Valami
vackot
vess a sarokba.
-Csak megvadult kan tépi az aklot
darabokra.
Te már ne játszd senki
agyaras
habzó szájú hősét.
Ne védd magad. - Óvjon az okos
együgyűség.
Annyi van hátra
életedből,
ami pennád hegyén
feketéllik a félelemtől:
pár költemény.
szeptember 15. Kosztolányi
Dezső: Szeptember elején
A hosszú, néma
mozdulatlan ősz
Aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
Köröskörül bíbor
gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.
Nekem se fáj, hogy
mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
|
szeptember 16. Simon István:
Gyönyörű terhem
...Gyönyörű terhem:
sorsom, emlék
és hitem - mintha földutak
gödrein magánosan mennék -
annyi nyomot csak fölmutat,
mint a kihajló bokor ága
a csüngő szénaszálakat,
az örök gereblye fogába
ami mindenhol fönnakad...
09.17. Weöres
Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
szeptember 18. Kormos
István: Szeptember
Gyászol három
hangyaboly,
cincognak a tücskök,
kék ködnek nézik az eget,
zöld ködnek a füstöt.
Szaladnak a füvekhez,
elszáll a fű délre,
kukoricazászlón lobog
üszök feketéje.
Boglyaszállás felrepül,
a fák messze úsznak,
tücsökcirr ördögszekéren
panaszol az útnak.
Megadják mind magukat,
sárgöröngyre ülnek,
sírnak, rínak, s kis öklükkel
gyöngykönnyet törülnek.
szeptember 19. Petőfi
Sándor: A gólya
...Kívánt időszak az
ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
A ki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségemül néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod...
szeptember 20. Csoóri
Sándor: Szeptemberi gyónás
Sarkunkban újra
szeptember hava,
csuhé-szatyrodból a nyár, mint a legutolsó darázs,
kirepül.
A meggyfa már vörös
levelet ejt, ne nézz oda!
Én se nézem narancsos meztelenséged, noha nézném-
sötéthúsú szilvát harapok inkább ketté.
A szemed is szilva, az
öled is szilva, ízed is az!
Gyékényen árulnálak, ha nem volnék irigy.
Dehát irigy vagyok és
verseket írok vezeklésül,
birsalma-sárga szavakat ontva, erdő-fényt, erdő-
tüzet,
hogy tükrödben fésülködő őszi madár is lássa magát.
szeptember 21. Tóth Árpád:
Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a
csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?..
szeptember 22. Faludy
György: A magyar szabadságról
...Itt több tehetség
sarjad holdanként, mint akárhol.
Talán sikerül egyszer. De ezt én be nem várom:
szemet húnyok, mosolygok és jutalmamat kérem
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301 - es parcella közelében.
szeptember 23. Kiss Anna:
Fűszedő
Szedésre érett már a
fű,
borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
világol kinn a réten.
Talán füvek közt
válogat,
sejtésnyi még az illat,
álom füvére hogyha lel,
magának is szakíthat.
Szedésre érett már a
fű,
harmat suhog le róla,
csücsökre fogja pendelyét
a jó fűvek tudója.
Úgy válogat, hogy
szóban is
elősorolja őket,
igazlátókat, éltetőt,
lélekcseréltetőket.
Vigyázva, hogy virága
is
hullatlan megmaradjon,
vének szívében ifjúság
belőlük hogy fakadjon.
Szedésre érett már a
fű,
borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
világol kinn a réten.
szeptember 24. Vas István:
Pesti elégia
...S kihull szívemből
a kárhozat, a magányos
bélyegű bánat:
A Város megváltotta magát és megváltott magának.
Sebeiből felém ragyog a nem remélt bocsánat.
Kihúnyt már minden
villany és dereng a ködben a
hit:
Tudom, valahogy, valahol majd beszámíttatik,
Hogy itt éltem és egyszer sem akartam élni máshol,
csak itt.
szeptember 25. Lévay József:
Szüretünk
Gondolatim mostan
Mulatozva járnak,
Csekély gazdasága
Körül édesapámnak:
Csak oda tér lelkem
Mikoron elfárad,
Ha másutt előtte
A búbaj megárad.
Ott nyugtot találhat...
szeptember 26. Petőfi
Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben
a kerti virágok,
még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérczi tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet...
szeptember 27. Kisfaludy
Sándor: A boldog szerelemből
Alig nézi magát körül
Az ember e világban,
Ittlétének alig örül,
Sírja immár tátva van.
Benne van a mulandóság
A föld minden porában:
Barátim hát! ne henyéljünk
A kevésből sokat éljünk,
Míg a tátott sír befal;
Rövid éltünk, mint e dal.
szeptember 28. Tompa Mihály:
A madár, fiaihoz
Száraz ágon, hallgató
ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanítottalak?!
Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jő
A víg ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!...
szeptember 29. Fazekas
Mihály: Csokonai nevenapjára
...Hadd távozzanak a
lengeteg és ravasz
Emléknek repeső képei. Nézd druszám,
Bacchus régi barátunk
Most hirdet jeles innepet.
Vivát! érjen azért
annyi Mihály-napot,
Amennyit csak akar, jó drusza, mink pedig
Amennyit lehet, és azt
Vígasságba fecsérljük el.
szeptember 30. Radnóti
Miklós: A mécsvirág kinyílik
A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó:
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre Írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár. |